Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai

Közzétéve
2017.04.11.

Mivel cégünk iparűzési adómentes székhelyszolgáltatással foglalkozik, ezért rengeteg cégvezetővel találkozunk, beszélgetünk munkánk során. Sokaknak felcsillan a szeme az adóoptimalizálás hallatán, de sajnos nem mindenki tudja kihasználni ezt a lehetőséget. Mindig érdemes körültekintőnek lenni, ezért ajánljuk fel ingyenes, kötelezettségmentes székhely szakértői tanácsadásunkat leendő ügyfeleink számára, amelyből kiderül megéri-e székhelyet váltani.

Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai

A beszélgetések során igyekszünk minden olyan szempontot figyelembe venni, ami akadály lehet a székhelyváltásnál a cégvezetőknek. Ezzel segítjük leendő ügyfeleinket, hiszen a korrekt hozzáállás a legfontosabb egy üzleti kapcsolatban. Hogy milyen teendői vannak az iparűzési adómentesség kihasználásakor, arról itt írtunk korábban.

Az egyik ilyen szempont az iparűzési adó megosztásának kötelezettsége.

Ugyanis a törvények szerint, ha a cégnek székhelye és bejegyzett fióktelepe is van (azaz fióktelepe külön településen található), akkor a helyi iparűzési adót meg kell osztani a települések között. Sokan elfelejtik, így az egyik legnagyobb meglepetés érheti őket a könyvelésnél, az adófizetési kötelezettség megállapításakor.
Ennek megosztására több lehetőség is van, amelyet az alábbi cikkben szeretnénk felvázolni szakmai partnerünk, Lajos Szilvia könyvelő segítségével.

Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai

Szakmai partnerünk:

Lajos Szilvia könyvelő,
Private Accounting Kft.

Ha a vállalkozó ismeri a megosztási lehetőségeket, csökkentheti adókötelezettségét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csak abban az esetben érhető el, ha a vállalkozó az iparűzési adóval nem csak az éves bevallás elkészítésekor foglalkozik.

Ekkor ugyanis már nincs mód az adóoptimalizálásra. Célszerű tehát a vállalkozás létrehozása, működtetése során a különböző üzleti szituációkban a döntési alternatívákat adóvonzatuk szempontjából is megvizsgálni. Például adócsökkentés érhető el székhely létesítésekor vagy áthelyezésekor, ha a vállalkozó él az olyan székhelyszolgáltatók által nyújtott lehetőségekkel, akik olyan településen helyezkednek el, ahol az iparűzési adó mértéke 0 %.

A megosztás legfontosabb szabályai:

A helyi iparűzési adóalap megosztását a helyi adókról szóló többször módosított 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) Melléklete tartalmazza. Azok a cégek, amelyeknek az iparűzési adóalapja a tárgyévet megelőző teljes adóévben meghaladta a 100 millió forintot, a komplex módon történő adóalap-megosztást kötelesek alkalmazni.

A kisebb volumenű vállalkozások – amelyeknél az adó alapja nem haladja meg a 100 millió forintot – elvileg három módszer, a személyi jellegű ráfordítással arányos, az eszközérték arányos és a kettőt ötvöző ún. komplex megosztási módszer közül választhatnak.

A törvény melléklete a választást két tényező mentén korlátozza.

  1. Az egyik, hogy a választott megosztási módszernek a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzőnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy ha a tevékenység jellemzően munkaerő igényes, akkor a személyi jellegű megosztás módszere a helyesebb, ha pedig elsősorban eszközigényes, akkor pedig az eszközarányos megosztás a helyesebb.
  2. A választás másik korlátja, hogy nem lehet alkalmazni azt a módszert, amelyik a székhely vagy valamelyik telephely szerinti település esetén 0 Ft települési adóalapot eredményezne.Ezen előírások figyelembevételével, a vállalkozót az adóalap-megosztási módszerek közüli „választás lehetősége” automatikusan még a 100 millió forint alatti adóalap esetén sem illeti meg.

Megosztás módszerei:

  • A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere szerint

    A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere szerint a székhely, telephely szerinti településekhez tartozó foglalkoztatottak után (ide érve a társaság személyesen közreműködő tagját is) a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap.
    Személyi jellegű ráfordításnak az tekinthető, amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható.

    A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén – az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül – 500 000 Ft-ot kell figyelembe venni.

    Előírás, hogy az ügyvezető(k) után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítások legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni.

    Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén.

    A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik.

  • Eszközérték-arányos megosztás módszere szerint

    Eszközérték-arányos megosztás módszere szerint a településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani.

    A 100 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközöket csak az aktiválás évében kell figyelembe venni. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó elsődlegesen az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe.

    Ezen túlmenően azon – a vállalkozás tevékenységéhez használt – tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot; telek esetében a beszerzési érték 2%-át kell eszközértéknek tekinteni.

    A településen kívül, változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg ahol azt jellemzően tárolják.

  • Komplex megosztás módszere

    Komplex megosztás módszere azt jelenti, hogy az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1. pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (2. pont) kell alkalmazni.

    Az iparűzési adó pontos törvényi és a NAV általi meghatározását itt találja.

Általánosságban elmondható, hogy a megosztás szabályai korántsem egyértelműek, amely felesleges bizonytalanságok kialakulásához vezetnek az adózók körében. A jogszabály előírásainak átláthatatlansága azonban nem ok arra, hogy ne az optimális módszer kerüljön alkalmazásra!

készítette a Company Assistant Service Kft.

Az iparűzési adót nem mindegyik cég tudja megspórolni.
Kérje ingyenes konzultációnkat, és megnézzük, mi a helyzet az Ön cégével!

További bejegyzések:

Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai
Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai