Iparűzési adó megosztás lehetőségei, szabályai

Mivel cégünk iparűzési adómentes székhelyszolgáltatással foglalkozik, ezért rengeteg cégvezetővel találkozunk, beszélgetünk munkánk során. Sokaknak felcsillan a szeme az adóoptimalizálás hallatán, de sajnos nem mindenki tudja kihasználni ezt a lehetőséget. Mindig érdemes körültekintőnek lenni, ezért ajánljuk fel ingyenes, kötelezettségmentes székhely szakértői tanácsadásunkat leendő ügyfeleink számára, amelyből kiderül megéri-e székhelyet váltani.

A beszélgetések során igyekszünk minden olyan szempontot figyelembe venni, ami akadály lehet a székhelyváltásnál a cégvezetőknek. Ezzel segítjük leendő ügyfeleinket, hiszen a korrekt hozzáállás a legfontosabb egy üzleti kapcsolatban. Hogy milyen teendői vannak az iparűzési adómentesség kihasználásakor, arról itt írtunk korábban.

Az egyik ilyen szempont az iparűzési adó megosztásának kötelezettsége.

Ugyanis a törvények szerint, ha a cégnek székhelye és bejegyzett fióktelepe is van (azaz fióktelepe külön településen található), akkor a helyi iparűzési adót meg kell osztani a települések között. Sokan elfelejtik, így az egyik legnagyobb meglepetés érheti őket a könyvelésnél, az adófizetési kötelezettség megállapításakor.
Ennek megosztására több lehetőség is van, amelyet az alábbi cikkben szeretnénk felvázolni szakmai partnerünk, Lajos Szilvia könyvelő segítségével.

Szakmai partnerünk:

Lajos Szilvia könyvelő,
Private Accounting Kft.

Ha a vállalkozó ismeri a megosztási lehetőségeket, csökkentheti adókötelezettségét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csak abban az esetben érhető el, ha a vállalkozó az iparűzési adóval nem csak az éves bevallás elkészítésekor foglalkozik.

Ekkor ugyanis már nincs mód az adóoptimalizálásra. Célszerű tehát a vállalkozás létrehozása, működtetése során a különböző üzleti szituációkban a döntési alternatívákat adóvonzatuk szempontjából is megvizsgálni. Például adócsökkentés érhető el székhely létesítésekor vagy áthelyezésekor, ha a vállalkozó él az olyan székhelyszolgáltatók által nyújtott lehetőségekkel, akik olyan településen helyezkednek el, ahol az iparűzési adó mértéke 0 %.

A megosztás legfontosabb szabályai:

A helyi iparűzési adóalap megosztását a helyi adókról szóló többször módosított 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) Melléklete tartalmazza. Azok a cégek, amelyeknek az iparűzési adóalapja a tárgyévet megelőző teljes adóévben meghaladta a 100 millió forintot, a komplex módon történő adóalap-megosztást kötelesek alkalmazni.

A kisebb volumenű vállalkozások – amelyeknél az adó alapja nem haladja meg a 100 millió forintot – elvileg három módszer, a személyi jellegű ráfordítással arányos, az eszközérték arányos és a kettőt ötvöző ún. komplex megosztási módszer közül választhatnak.

A törvény melléklete a választást két tényező mentén korlátozza.

  1. Az egyik, hogy a választott megosztási módszernek a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzőnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy ha a tevékenység jellemzően munkaerő igényes, akkor a személyi jellegű megosztás módszere a helyesebb, ha pedig elsősorban eszközigényes, akkor pedig az eszközarányos megosztás a helyesebb.
  2. A választás másik korlátja, hogy nem lehet alkalmazni azt a módszert, amelyik a székhely vagy valamelyik telephely szerinti település esetén 0 Ft települési adóalapot eredményezne.
    Ezen előírások figyelembevételével, a vállalkozót az adóalap-megosztási módszerek közüli „választás lehetősége” automatikusan még a 100 millió forint alatti adóalap esetén sem illeti meg.

Megosztás módszerei:

  • A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere szerint

    A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere szerint a székhely, telephely szerinti településekhez tartozó foglalkoztatottak után (ide érve a társaság személyesen közreműködő tagját is) a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap.
    Személyi jellegű ráfordításnak az tekinthető, amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható.

    A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén – az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül – 500 000 Ft-ot kell figyelembe venni.

    Előírás, hogy az ügyvezető(k) után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítások legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni.

    Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén.

    A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik.

  • Eszközérték-arányos megosztás módszere szerint

    Eszközérték-arányos megosztás módszere szerint a településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani.

    A 100 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi eszközöket csak az aktiválás évében kell figyelembe venni. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó elsődlegesen az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj összegét veheti eszközérték címén figyelembe.

    Ezen túlmenően azon – a vállalkozás tevékenységéhez használt – tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot; telek esetében a beszerzési érték 2%-át kell eszközértéknek tekinteni.

    A településen kívül, változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg ahol azt jellemzően tárolják.

  • Komplex megosztás módszere

    Komplex megosztás módszere azt jelenti, hogy az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével (1. pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét (2. pont) kell alkalmazni.

    Az iparűzési adó pontos törvényi és a NAV általi meghatározását itt találja.

Általánosságban elmondható, hogy a megosztás szabályai korántsem egyértelműek, amely felesleges bizonytalanságok kialakulásához vezetnek az adózók körében. A jogszabály előírásainak átláthatatlansága azonban nem ok arra, hogy ne az optimális módszer kerüljön alkalmazásra!

A cikket Lajos Szilvia szakmai felügyeletével készítette
Kovács Anett, a Company Assistant Service Kft. képviseltében.

További bejegyzések: